A moldáv határ egy gettó. Huszonéves srácok hatalmas mercikkel és pénzkötegekkel, nagyon kevés hajjal (és aggyal). Ha bekopogtatnak az ablakon, hogy úgy látják az a pénztárca az övék akkor valószínűleg mi is úgy láttuk volna. A csencselők legjobbjainak külön sáv volt, a határőr csaj integetésre engedte át őket, durva hely. Aki nem volt olyan nagy főnök az csak a többi utas elé állt be. Mi is kaptunk egy kopasz béemvést, de jobbról jött, így beengedtük.
Amúgy a várakozás után maga a kilépés egyszerű volt, kb. tizenöt perc (jött egy másik magyar autó, abban kicsit jobban beszéltek oroszul, talán ez is segített).
A román határon már úgy szeltünk át, mint kés a vajon. Csak megnézték az útlevelet, öt perc várakozás és máris az EU-ban vagyunk. Közben jól este is lett.
Amúgy a várakozás után maga a kilépés egyszerű volt, kb. tizenöt perc (jött egy másik magyar autó, abban kicsit jobban beszéltek oroszul, talán ez is segített).
A román határon már úgy szeltünk át, mint kés a vajon. Csak megnézték az útlevelet, öt perc várakozás és máris az EU-ban vagyunk. Közben jól este is lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése