Hé, niggerek, ti ne akartok valamit ide írni?? Kokó, hol az eposz??
2009. május 18., hétfő
A képekről
Hé, niggerek, ti ne akartok valamit ide írni?? Kokó, hol az eposz??
A nyughatatlan elme, azaz a méltó befejezés
Az utolsó rendőri ellenőrzés
A megérkezés
A schengeni határról
Az út meg Zsófi meglátogatása
A kárpátok áthágásáról
Mára leginkább a hazaérés a terv, amit a Kárpátokon átkeléssel kezdünk. Elég hosszú út lesz, meg ha belefér még Zsófit is meglátogatjuk. Mindenesetre elég sok a látnivaló az út mellett és az utak is igen megfelelőek, elég jól haladunk. Mivel hátul ülök, Kokó meg a hegyeken úgy vezet mint egy állat (szerintem Lujzához akar minél hamarabb hazaérni, vagy már régen ült rendőrautóban) néha kicsit rókáznom kell. Remélem ezt nem tudja meg.
A szálláskeresés és az angolul beszélő emberek
A moldáv határról és a román határ gyorsaságáról
Amúgy a várakozás után maga a kilépés egyszerű volt, kb. tizenöt perc (jött egy másik magyar autó, abban kicsit jobban beszéltek oroszul, talán ez is segített).
A román határon már úgy szeltünk át, mint kés a vajon. Csak megnézték az útlevelet, öt perc várakozás és máris az EU-ban vagyunk. Közben jól este is lett.
A zöld kártya hiányáról
Összesen kilencvenhárom dollárba került a határátlépés, eddig többet költöttünk megvesztegetésre, mint üzemanyagra. Azért elég szép az ukrán bűnlajstromunk: záróvonalon előzés, gyorshajtás (pszt, ezt még nem tudják), tiltott helyen parkolás, ittas vezetés és valutacsempészet. Jó, mi?
Az ukrán határőr gumikesztyűje és a valutacsempészet
Az ukrán határnál ki kellett tölteni egy papírt, és tényleg jó volt megőrizni az immigrant papírt is, mert nélküle nem tudom hogy jutottunk volna ki Ukrajnából. Mindenesetre biztos nagyon unatkoztak (vagy csak keresni akartak valamit), mert a srác testüreg-motozáshoz használatos gumikesztyűben jelent meg, de szerencsére csak az összes csomagunkba dugta bele a kezét, másba nem (de azt igen alaposan, a szennyesekkel együtt). Jót röhögtek a táskámban lévő kavicsokon (briliant??), a kocsiban talált csákány nyélen és Kokó szárított kapros zacskóján. Azután persze kiderült, hogy a nálunk lévő pénzeket is be kellett volna írni a papírba, így most lefoglalnának százötven eurót meg ötven dollárt. Kokó már mint rutinos tárgyaló megegyezett az ötven dollárban. Mindez alig két óráig tartott csak. Kicsit már „grrr” voltunk.
A pucérság és a nulladik kilométerkő
A Duna deltájában
Az útkeresés következő epizódja
Az szállásról és az útkeresésről
Az odesszai lépcsőkrül
A saslik és a tanító bácsi
A rendőrök reggeli nélkül
Már erősen keresgéltük az út menti megállóhelyet reggelizés céljából mikor ismételten egy közúti ellenőrzés alanyai lettünk. Sok minden nem is történt, egy perc múlva elvitte a rendőr Kokót a rendőrkocsiba. Gondoltuk Csabival megint egy kis lehúzás, de Kokó csak nem akart előkerülni az autóból, a több rendőr meg hol odament, hol pedig eljött a rendőrkocsitól, ezt a műveletet többször is ismételve. Eltelt talán tíz perc is, mire Kokó kiszállt, nem túl boldog fejjel. Mint kiderült megfújatták vele a szondát és a tegnap esti két erős sör meg a vacsora és reggeli hiánya következtében az jól be is zöldült. Na itt kezdődött a para nála, háromezer hrivnya vagy ötszáz dollár a büntetési tétel, plusz mínusz két év jogsi. Végül hála az orosz nemtudásának meg boci szemeinek megúsztuk a dolgot a pénztárcája tartalmával (kb. 90 dollár). Szépen szaporodik az ukrán bűnlajstromunk.
Végül is igazuk volt, de az élményt feldolgozandó rábeszéltük Kokót egy sörre. Mivel úgy is egy köbambival készült az útra az most át is alakult vigaszflaskává.